4. Az örök háború

Kivűlálló szemszögéből:
Nina reggel meg is tartotta szavát. Ám a reggelt koránnak tartotta tervéhez, így este felé ment.   Felöltözött rózsaszín rucikba, mintha randira készülne Luis-al. Elindul hát Fanny luxus házához. Amikor odaért, Fanny éppen a postát vette. Nina eléállt, jó közel. Fanny erre elszólta magát:
-Nocsak, nocsak! Mit keres itt a kis szőlőtaposó szegényleány? - erre bedühödtem. Gondoltam nem fogom mutatni dühömet. Lassan és nyugodtan vágtam vissza:
-Ó! Nem is tudtam hogy tudod hogyan csinálják a bort! Bár te sokat iszol belőle! Nem csodálkozom, ha még nem is emlékszel a tegnap estére!Elég csúnya dolgokat mondtál Luis-nak. Panaszkodott is rád!
-Tessék? Miért? Miket mondtam?
Nina szemszögéből:
- Hát azt nem tudom! De durván nyomultál!
-Persze! És azt várod hogy el is higgyem? Amúgy meg hova hova ilyen kis cuki cuccokban. Pinkykém! ?
-Á! Csak Luis-al megyek a Caffe de Roche's -be randevúzni! -azzal elviharoztam . Fanny-nak táltva maradt a szája. De először is el kellett rendeznem, hogy tényleg mennyünk randizni, mert úgyis utánam küldi valamelyik csicskáját!

Sikerült elintéznem. Luis-nak is bejöttem szerencsére, és ki nem hagyta volna. Annyira romantikus volt az egész, míg a mellettünk lévő asztalhoz nem tolakodott a nagydarab kopasz hapsi. Tudtam hogy Fanny lépett a képbe.  Luis ekkor felkapta a kezem. Megfogta. Abban a pillanatban mintha elájultam volna belül. Azt mondta nekem:
-Tudod Nina, nagyon szép lány vagy! -erre lefordítottam fejem, és motyogni kezdtem:
-Dehogy, én csak.... tudod nagyon.. csak..... egy kicsit furcsa.....-majd felemelte államat, és megcsókolt. Azt hittem, csak álmodom. De mit mondjak! Jó ötlet volt az elhallgattatásom. Ekkor belépett feldühödve Fanny. Mindvégig az üvegnél állt. Felkapta a pasi szemüvegét, elhívta, és mintha ott sem lettek volna. Kitágult a pupillánk, és éreztem: ez az igazi szerelem,.